Eleinte zenét hallgattam a villamoson.
Majd áttértem a podcastokra. A podcast magyarul hangosmagazint jelent. Az ember beállítja a számítógépén, hogy melyik hangosmagazint akarja követni, és ezután az mindig autmatikusan letöltödik. Annak, aki iPodot használ mint én, a hozzá tartozó iTunes szoftverrel a letöltés pofonegyszerű. Sajnos a magyar hangoslevelek ajánlata egy kicsit szűkkörű. Egészen pontosan nekem egyetlen egyet sem sikerült találnom eddig. Na jó, ott van budacast.hu, de nem nagyon rendszeres és az is angolul van. Így aztán maradnak az angol nyelvűek. Annyit még el kell mondani, hogy ezek az általában 10 és 90 perc közötti hosszúságú, rádiós magazinműsorokhoz hasonlatos programok ingyenesek. Általában a hírdetésekből próbálnak megélni.
Szóval különböző (zenei, kulturális, üzleti) podcast ment egy jó másfél évig a fülemben, amíg kb egy két hónappal ezelőtt el kezdtem nézegetni a hangos könyveket az egyik legnagyobb oldalon, az audible.com-on. Majd kihasználva egy vevőcsalogató akciót, beléptem és letöltöttem az ingyenes elég rövidke bevezető 5 perces hangoskönyvet. Tetszett.
Pár héttel ezelőtt aztán nekivágtam egy igazi könyvnek. Kezdtem egy 11 órás és 28 perces könyvvel. A könyv magyarul a Pí élete címmel jelent meg és egy kanadai író, Yann Martel írta, aki nagy elismerést kapott érte. Az Alexandra az ifjúsági és gyermek könyvek alá sorolja, de én nem vagyok benne biztos, hogy odatartozik. Igazából egy elég nehéz, mély gondolatokat keltő és ugyanakkor nagyon izgalmas könyv. Mindezt egy olyan narrátor előadásában hallgattam, aki elképesztően hitelesen használta az indiai angol akcentust. Egyébként a könyvet nagyon ajánlom.
Szóval a hangoskönyv bejött. Most már a második szól a fülemben a villamoson. Nick Hornby : Slam (magyarul nem találtam meg).
Utolsó kommentek