Az elmúlt hétvégét a Karlovy Varytól 25km-re északra lévő Boži Darban töltöttük. Mivel a hét elején lázzal küszködött, így Nándorka felajánlotta, hogy otthon marad és vigyáz a házra és Vilire. Andi segített neki...
Először néhány szót a környékről. A cseh-német határon lévő Érc hegység (németül : Erzgebirge, csehül: Krušné hory) nevét természetesen az évszázadokon át itt kitermelt különböző ércek miatt kapta. Az 15.században az ezüsttel kezdődött majd az újabb időkben az urániummal folytatódott a bányászati tevékenység. Jachymov például egy tipikus itteni település, amely ma inkább fürdőváros olyan nevű hotelekkel mint Rádium Palota vagy Hotel Curie. Ugyanis a város víze rádiokatív, amit idegrendszeri és reuma betegségek kezelésére használnak (a cseh fürdővárosokról mindig a Kundera novella jut eszembe, ahol minden gyerek hasonlít egymásra a faluban, mert a víz miatt - tudtukon kivül - minden férfi terméketlen, de a helyi orvos mégis minden nőt meg tud "gyógyítani"...). Boži Dar, melynek neve Isten ajándékát jelenti magyarul, tengerszint felett 1028 méterre fekszik és ideális mind a téli mind a nyéri sportokra.
Péntek 13-án késő délután indultunk Boži Darba, de barátaink, akiknek két kisfiúk van, már reggel odautaztak. A nagyobbik fiú síoktatóval sielt is már pénteken, de elesett és nagyon fájlalta a lábát. Mivel külső elváltozás nyoma nem volt látható, így a szülők azt gondolták, hogy a kisfiú csak az ijedtségtől sírogat egész nap és nem kel ki az ágyból. Másnap délelőtt már elvitték az elsősegélyre, majd onnan Ostrov városka kórházába, ahol kétponti spirálos szárkapocs csont törést állapítottak meg nála. Az édesanyjával péntekig ott kell maradnia a kórházba.
Közben Dóri egyre rosszabbul érezte magát. Szombaton már meleg volt, mégis kinn volt velünk szinte egész nap és sok fotót készített. Szombat éjjelre azonban már nagyon lázas lett és vasárnap ki sem tudott jönni.
Mindezen kalandok mellett Áron, Veronika és Endre nagyon jól érezte magát és élvezte a nagy havat. Szombaton reggel mindhárman síleckét vettünk. Az oktató szerint a gyerekek nagyon jól tanultak és nekik pedig rendkivüli módon tetszett. Szombaton délután pedig nagyon nagyot hancúroztak a méteres hóban. Vasárnap Áronnak nem volt kedve síelni (talán azért, mert reggel elcsúszott és elharapta a nyelvét, így egy kicsit bent volt), de Veronika folytatta az oktatóval és egyre jobban ment neki. Többször fel mentek az liften és lejöttek együtt. Szombat este pedig Endre kapott egy meglepetés tortát...
Egyébként ne valami alpesi síparadicsomot képzelj el. Ahogy a képek is mutatják, a sípálya inkább egy nagyobb domb, ahol van felvonó és a síelők nagy része gyerek. De nekünk, kezdőknek ez tökéletesen megfelelt. A falu remek éttermeiben finom ebédet és vacsorát ettünk a szállásunk pedig 50 méterre volt a pályától.
Vasárnap négy órára értünk vissza Prágában. Annyira jól éreztük magunkat, hogy két hét múlva is megyünk.
Utolsó kommentek